Idén márciusban van 10 éve, hogy felmondtam a munkahelyemen, ahol szintén közel 10 évet töltöttem alkalmazottként. Ez azt jelenti, hogy 10 éve lettem vállalkozó. OK, igazából akkor még csak cégtulajdonos lettem, menetközben váltam vállalkozóvá.
A 10 éves évfordulóm kapcsán hoztam nektek egy cikket a karrierutamról. Ezekkel a személyes történetekkel szeretnék inspirációt adni nektek, főleg azoknak akik most indulnak el az önálló vállalkozási útjukon.
Gimi után idegenforgalmi főiskolába jártam, amit azért választottam, mert szeretek utazni. Ennek köszönhetően a fél év előírt gyakorlatomat is külföldön töltöttem, Korfun és Németországban, 3-3 hónapot. Amolyan boldog békeidők, így gondolok vissza mindig erre az időszakra. Mint az inas évek réges-régen, olyan volt ez nekem. Felfedeztem a világot, és közben magamat is. Megtanultam hogyan kell dolgozni, csapatban játszani. Meg hogy milyen az élet más országokban, önállóan megállni a helyem.
Ha lehetne, én ezt a tapasztalatot mindenkinek javasolnám, akár vállalkozó lesz, akár alkalmazotti pozícióban dolgozik ez után. Egy ilyen élmény ad egy nyitottságot, szabadságot és önbizalmat is az embernek, aminek köszönhetően jobban megért másokat és reziliensebbé válhat.
Aztán amikor elindultam a még nagyobb betűs életbe és elkezdtem itthon munkát keresni, irányt váltottam, mert főzni is nagyon szeretek. Ez az egyik szeretetnyelvem. Plusz számomra ez is egyfajta utazás. Így kerültem a Culinarisba, pont a nyitásra érkeztem. Hatalmas élmény volt, kemény is és a 10 év alatt nagyon sokat tanultam.
A sonka-sajt pultban volt a pozícióm és hamar eljutottam odáig, hogy ezeknek a finomságoknak a rendelését is rám bízták. Így két lovon ültem egyszerre, hiszen el is adtam és rendeltem is a termékeket, 3 nyelven leveleztem az európai beszállítókkal. Pár év múlva pedig még olasztanárhoz is elmentem, hogy az olasz beszállítókkal az anyanyelvükön beszélhessek. 
Szeretem Olaszországot, gyerekkoromban nyaralni is voltunk, majd ahogy beindult a családi vállalkozás, a szüleim üzleti utakra is magukkal vittek. Innen jött az ötlet, hogy kicsit tanuljam is a nyelvet, mert ez akár később is jól jöhet. Bizony így lett, mert most a párommal kaptunk rá Olaszországra és élvezem, hogy tudok kicsit beszélni olaszul, amikor kint vagyunk.
A Culinarisban az utazásokból is kijutott, szuper helyekre jutottam el. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor New Yorkba mentünk és egy gourmet boltban bepillanthattunk a kulisszák mögé. Részt vehettem a napi tevékenységekben, mint a webshopos szállítások összeállítása, szendvicsek készítése és a pultba is beálltam kimérni a sajtokat és sonkákat. Izgalmas 2 hét volt, mert a mértékegység is más, az angol is más és bizony a kulturális szokások is mások.
A másik nagy élményem, hogy London egyik leghíresebb áruházában, a Selfridges-ben kóstoltattunk magyar kolbászt. Ezeken az utakon mindig elmentünk nagyon jó éttermekbe és különböző nemzetek konyháit kóstoltuk meg. 9,5 évig dolgoztam itt és minden nehézség ellenére jó szívvel gondolok erre az időszakára az életemnek. Főleg, hogy most nagyon sok tapasztalatot tudok hasznosítani ezekből.
2014-ben októberében megkérdezték a szüleim, hogy lennék-e a tesómmal közösen tulajdonos a családi cégben. Gondolkodás nélkül igent mondtam, mert akkor már erősen éreztem, hogy váltani szeretnék. 2015 júniusában kezdtem a családi cégben dolgozni, ami sose gondoltam volna, hogy még nagyobb kihívást jelent, mint amit addig bármilyen helyzetben tapasztaltam addig az életemben.
Amolyan generációváltásnak indult a dolog ezért fontos volt a számomra, hogy igazán jól beilleszkedjek a csapatba és a kollégák elfogadjanak, hiszen a cél az volt, hogy Anyutól átvegyem az ügyvezetést, amikor ő nyugdíjba megy.
Ekkor még csak volt egy cégem, de vállalkozónak nem éreztem magam, ezért különböző képzésekre jártam, hogy legyen tudásom hozzá. Generációváltás, pénzügyi témák és a social media is érdekelt, valamint a szakmai témájú rendezvények és előadások. Mindenre elmentem, ami hasznos lehet, közben pedig elsajátítottam a címke tervezést.
A kezdetektől egyértelmű volt a számomra, hogy szeretnék a saját cégembe beleadni a saját energiámból és kreativitásomból, így született meg a Szalagoslány ötlete. Onnan indult, hogy a Culinaris számára ekkorra már évek óta nyomták Anyuék a logózott szalagot. Azt találtam ki, hogy nyissunk új piacok felé, hiszen mindig jó több lábon állni. Csináltam egy egyszerű piackutatást és megállapítottam, hogy nem igazán foglalkozik senki azzal, hogy magyarul feliratozzon szalagokat.
Ezzel jött tehát az ötlet és nyitottunk a virágüzletek felé és született meg 2016-ban a Szalagoslány. Érdekes tapasztalat volt, hogy a logózott szalagok jobban érdeklik a virágkötőket, mint az ünnepi feliratok. Ahogy telt az idő már cukrászdák, szappan készítők és egyéb kézművesek, divattervezők, sőt kádár és zöldség bolt is bizalmat szavazott nekünk és azóta is hűséges partnerünk pont, mint a textilipari cégek.
Az elmúlt 10 évben pedig érezhetően megnőtt a szalagok nyomtatása más hasonló profilú cégnél, amit én inkább dicséretnek veszek, mert tudom, hogy az úttörő én vagyok benne. Jó látni, hogy másokat is inspirálok és igyekszem inkább a jó oldalát nézni ennek a helyzetnek, mert ezzel erősíteni tudjuk egymást. Én ebben hiszek és abban, hogy mind egyediek vagyunk. A kémia a partnereinkkel szintén egy döntő szempont, ezért nem gondolok senkire konkurenciaként.
Nyolc év alatt nagyon sokat tanultam, rengeteg energiát és időt fektettem abba, hogy eredményesen tudjam tovább vinni a céget, amit már javarészt én vezettem át a c@vid és a 2022-ben indult gazdasági kihívásokon is. 2023 tavaszán azonban olyan tehetetlennek és eszköztelennek éreztem magam, mint soha addig. Mintha egy más bolygón lettünk volna családilag a cégben. Ezt az időszakot nem írhatom le itt. A lényeg, hogy 2023 októberében eljöttem a biztosnak hitt családi vállalkozásból, visszaajándékoztam a részem azért, hogy szabad legyek és ne a családom (egy részének) a rabszolgája.
Életem legnehezebb döntése volt, leginkább a kollégák miatt, akikkel szerettem együtt dolgozni. Most, 2025. márciusában, másfél év távlatából már szerencsére azt mondhatom, hogy a legjobb döntésem volt, amit meghoztam. Most, hogy önállóan alapítottam egy céget, kezdtem el igazán vállalkozónak érezni magam. A legfontosabb számomra, hogy ezt szabadon tehetem. Nem kell buta, rosszindulatú és bántó kérdésekre választ adnom senkinek. Csak az enyém a felelősség.
Persze az elmúlt másfél év a lelki gyógyulásról is szólt, és bizony mostanra érkezett el az idő, hogy azt mondjam: jobban vagyok. Erről az 1 évről már írtam korábban, hogy micsoda utat jártam be, sőt jártunk Cilivel, az unokatesómmal, aki nem bírta sokáig nélkülem, amikor eljöttem a családi cégtől, és gyorsan követett.
2015. márciusában bizony nem gondoltam volna, hogy a 10 éves évfordulóm blog cikkét otthonról írom majd az ebédlőből átalakított irodámban és a cégem neve már Szalagoslány Kft. lesz és nem Etikett Lévay Kft. Jó, hogy így alakult.
Kívánom, hogy 2035. márciusa is hozzon csupa jó meglepetést!
Ölelés,
Nóri, a Szalagoslány
