Októberben lesz 1 éve, hogy újraindultam a vállalkozásomban. Ráadásul egyedül, önálló lábon, szinte nulla tőkével.
Lévay Nóra vagyok, a Szalagoslány megálmodója, 9 éve vállalkozó. Az Énmárkám megszületéséről már egy korábbi cikkben írtam, olvasd el ide kattintva.
2015-től, 8 éven át, a családi vállalkozásunkban arra készültem, hogy én leszek az ügyvezető. Csak én készültem erre a feladatkörre, más nem. Legalábbis valódi munkával csak én. Amikor láttam, hogy ez nem fog megvalósulni soha, akkor mondtam fel és döntöttem az önállóság mellett. Hiába tűnt bizonytalannak, és anyagilag is rizikósnak ez a váltás, jobbnak éreztem hogy megpróbáljam és szabad lehessek, mint hogy rabszolga legyek azok közt, akik állítólag szeretnek.
Érdekes a vállalkozói utam. A családi cég előtt 10 évig alkalmazott voltam. A végére már nagyon feszített a sok keret, ezért gondolkodás nélkül igent mondtam, amikor a szüleim megkérdezték hogy lennék-e tulajdonos a családi vállalkozásban? Így lettem előbb cég tulajdonos, majd felmondtam és elkezdtem dolgozni a vállalkozásomban. Stabil rendszer volt ez, tele bevett rutinokkal, szinte fix bevétellel. Ekkor kezdtem el előadásokra járni és tanulni, képezni magam, hogy jó vállalkozó legyek. Kitaláltam a Szalagoslányt, észre se vettem és felépítettem egy Énmárkát az évek alatt.
Azt szoktam mondani, hogy az én vállalkozói utam kicsit olyan mint a Zöldkártya című film története (Gérard Depardieu és Andie MacDowell játszák a főszerepet, akik előbb összeházasodnak, majd utána szeretnek csak egymásba). Előbb lett cégem, majd utána kezdtem el vállalkozó lenni és kialakítani ezt a mindset-et, felnőni a feladathoz.
Sokat tanultam az elmúlt 8 évben, ami szerintem egy véget nem érő folyamat, ha vállalkozó vagy. A mai világban szinte mindenhez kell érteni, főleg ha egyedül vagy, vagy csak pár fős a céged. Honlapkészítés, SEO, blogírás, tartalmak a különböző social felületekre, pénzügyek, fotózás a termékekhez, marketingstratégia, hírlevelezés, logó és egyéb anyagok grafikai tervezése, kapcsolatépítés, csak ami így hirtelen eszembe jutott.
Mindenki másban jó, más teszi boldoggá ezekben a feladatokban. Az, hogy ez mennyire összetett feladatkör, arra leginkább most jöttem rá, amikor szinte nulláról építem fel magam. Az, hogy van egy Énmárkám, az azért kevés. Jó és előny, de kevés. Sok munkát kell beletenni. A weboldalamat (a javát, pl. elrendezés, szövegek, képek) önállóan csináltam meg, de egy pont után be kellett látnom, hogy szükségem van segítségre. Ekkor kértem fel Varju Ildit, hogy segítsen befejezni, szép egységbe hozni a weboldalam. Azóta is a jobb kezem a weboldalammal kapcsolatban.
Ér segítséget kérni a vállalkozásod számára!
- Látom, hogy este is dolgoztok…
- Látom, hogy hajnalban keltek, viszitek a gyerek(ek)et az oviba/iskolába…
- Látom, hogy főállás mellett építitek az álmaitokat…
- Látom, hogy sokan megsem engeditek magatoknak az énidőt vagy csupán egy pár napos pihenőt…
- Látom, hogy próbáltok együttműködésekkel még több emberhez eljutni…
- Látom, hogy bizalmat szavaztok egy vállalkozónak és néha csalódtok bennük…
- Látom, hogy van akit senki nem támogat lelkileg az álmai elérésében…
Igen, látlak!
Mert nekem is vannak kihívások az életemben, a vállalkozásomban. Volt idő, amikor nem igazán tudtam ki az a Lévay Nóra és mitől lehetne újra boldog vállalkozó. Van hogy a lendület ‘kicsit’ belassul. Vagy hogy újabb szikra kell a szenvedélynek. Ezek normális megélések az utunkon és kell hogy teret adjunk neki. Csak így tudunk újra szárnyalni!
Az újraindulásomra is azért volt szükségem, mert kezdett eltűnni a szenvedélyem. Gyakorlatilag kiégtem abban, hogy hátráltatnak és azt éreztem egy szélmalommal küzdök. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam éveken át. Tudtam, ha nem szállok ki, bedarál. Ezért nem volt vesztenivalóm igazából. Bíztam az Énmárkámban és így 1 év után azt mondhatom, hogy jól döntöttem.
Persze ez egy út és egy pillanatnyi helyzet, amiről most írok. Rengeteg kihívás, megoldás, lemondás, tanulás és szerencsére siker is van bőven ebben az évben. Büszke vagyok magamra és hálás. Bármi lesz az utam további részében, az biztos hogy jobb, mint amiből kiléptem.
Mi ennek a blog cikknek a célja? Szeretném, ha belelátnátok, amennyire lehet (ügyvédi tanács miatt nem lehet részletesebb) az utamba. Szeretnék erőt adni annak, akinek most épp szüksége van rá. Tudom, hogy sokan küzdötök! Lehet, hogy még nem is tudatosult benned, de érzed valami nem stimmel. Máshogy kéne csinálni. Mert lehet máshogy. Lehet szeretettel.
Van olyan része a történetemnek, amihez tudsz kapcsolódni?
Akkor írj bátran, oszd meg velem és kapcsolódjunk.
Ölellek!
Lévay Nóra, a Szalagoslány
